Az élet egy csoda:


Az élet egy csoda,
De hogy jutunk oda?
Nincs járható út.
Elnyel a mélység,
De valami van,
Ami visszahúz.

Még hallom a hangod,
Érzem az ajkad,
Az illatot,
Ami tegnap volt rajtad.
És rajtam az ideg,
De nem tudom mi ez,
Csak rohannék,
De nem tudom kihez.

Egy csendes kis részen a Tiszánál,
Fognál egy követ és kiszállnál.

Már eltelt vagy száz év,
És még mindíg itt tartunk,
Csontokat dobnak,
És csak tartjuk a markunk.

A büszkeség dagad,
A zászló feszül.
Hullik a magyar,
A nő keveset szül.

Az eszme,
Elveszve.
És ő úgy tesz,
Mintha keresne,
Egy álmot,
S már bánod,
Hogy életben maradt,
Mikor a legutóbb szaladt.

Te fogtad a vállát,
Csak elfelejette a hálát,
Miután vakon tapogatva hasraesett,
És kirúgta Isten lábát.
Eltörte az állát,
És még ő húzta a száját.
Majd megtisztulva
Tovább haladt
És még csak meg sem hagyta a számát.

Nézd ez az én harcom,
És csak nekem ég az arcom.
A remény bennem,
Csak addig él,
Ameddig én életben tartom.
Még bírja a testem,
Nem kell pánikba esnem.
Vannak még csodák,
Csak mondd,
Hogy merre keressem.

Valaki néz a felhők mögül,
És lógatja lábát.
Megunta hogy mindig segít,
És most befogja pofáját.

Ha kúszunk a sárban,
Hát együtt tegyük.
Ha megölsz egy állatot,
Együtt együk,
Szivem.
Azt hiszem.
Ha a gondjaid rám rakod,
Azt is viszem.
Csak szeress, és soha ne félj!
Mert ha nem bízol bennem,
Semmit nem ér
az egész!
tudod ennyi és kész!

Én még tükörbe tudok nézni:

Újra itt a reggel
Már nyitva van a szemem
Kicsit nyűgös vagyok még
Nem tudom, hogy mi van velem.

Ma is egy lehetőség.
De mi van, ha nem jön el
Mit tehet az ember
Így húszon túl, a harminchoz közel.

Ma is küzdessz
Talán holnap jobb lesz
Majd észrevesznek
És egy angyal jót tesz
Lehet, hogy okom lenne félni
De legalább én még tükörbe tudok nézni

Azt hiszed szívesen lennék
Én is egy kopasz tahó
És lenne a csajomnak mindíg
gyémánt fűlbevaló.

Sikkasztó brókerfiú
Egy piti kis adócsaló
Jó az ügyvéd, kimossa mindíg
Egy napot sem ült még, pedig oda való

A magyar hősök
Ezt irígyled
Hogy mit tett érte
Már később mindegy
Lehet, hogy elvehetném és nem is kellene kérni
De legalább én még tükörbe tudok nézni

Lassan eljön az este
Jutalmam ma sem kapom
De nem adom fel mert
Lehet, hogy holnap lesz az én napom

Olvass ha elédtárúl
Az emberek indulatából
Frissülj fel
A bűzt a város okádja magából.

Ha ma elvesztem
Holnap újra kezdem
Ha egymagamban is kell összeesnem
Talán jobban is lehetne élni
Hisz egy halálraítélt is tud még remélni.

De legalább én még tükörbe tudok nézni.
De legalább én még tükörbe tudok nézni.
De legalább én még tükörbe tudok nézni.
De legalább én még tükörbe tudok nézni.

Mi ilyenkor szoktunk sírni:

Az ország másnapos
Éppen szenved
Fogd a kezem,
el ne engedd!
Zörög a haraszt
Nincs vész!
Csak egy melegítős,
fuxos paraszt,
Mint egy kormány,
mintapolgár
Szűz Máriát is
a mellére varrta.
Csak egy pár napig volt rajta.
Viszketett és elvakarta.

Kiváltságos tekintet Ő, tehát
Seggfejnek tekinthető
aki parancsokat oszthat
És bárkit kifoszthat
Jólehet az emelvényen állva
Öntelten
Istent eljátszva
Ennél rosszabb már nem jöhet
De még csak most kezdődik a játszma
Térden állva

Refr:
Mondd Miért nem látsz?
Mondd miért nem hallassz?
A mellény megvéd
Mégsem vallassz!
Minden ulolsó nap ünnep
A becsülethalál hörög
Na mi ilyenkor szoktunk sírni
Mikor az egész világ röhög!

Ott egy csikk
Vedd fel,
Csúszópénz
vedd el,
Félrelép
kend el,
Tisztesség
Nem kell.
Ha nem kell
kéri más,
Legyél vak
Ne is lásd,
Ha kínos
mélyre ásd,
Ha kérdik
Szádat tátsd,
Vond a vállad,
Nincs nálad,
Hazudj
Hogy csak párat,
Elvartál
minden szálat
Az ember
Belefáradt

Mondd miért nem látsz?
Mondd miért nem hallassz?
Mondd mitől tartassz?
Miért ordítanál?!

Refr. (2×)

Tolerancia földje:


Mindenki utál,
Én is titeket,
Elnyomunk földrészt
Megölünk hiteket
A gyűlölet
Bűvölet,
De lételem
Rábaszik
az aki védtelen.

Magyarország
Jó a közmorál is
Kína eljött
Legyek lojális
Itt az Unio
Na végre
Már nincs szükségünk
a sötétben fényre.
Csak nekem

Már megint csak én nem értem!
És ki fog kiállni értem?
De hisz én mindvégig itt éltem!
Hát alkalmazkodjál!
Mielőtt bárki is meglepődne
Ez a tolerancia földje
De itt mindenki csak ölne
És nem izgat senkit se már!

Mindenki utál!
Szitja a haragot
arab a zsidót,
zsidó az arabot.
Szemet szemért,
Fogat fogért,
Ez így nem ér!
Addig örülj
míg az egész
el nem ér.

Huncutkodnak
a szlovák betyárok
Nagyon vigyázzatok
magyar lányok
Nem felejtünk faszfejek
Mert magyar módra
Nálunk se
számítsatok semmi jóra!

Mindent elhiszünk
és jók leszünk igérem

Csak én nem!

Már megint csak én nem értem!
És ki fog kiállni értem?
De hisz én mindvégig itt éltem!
Hát alkalmazkodjál!
Mielőtt bárki is meglepődne
Ez a tolerancia földje
De itt mindenki csak ölne
És senkit nem izgat, hogy

Miért kell még több
Globalizáció
Gyilkos mutáció
Beteg hierarchiák
Miért kell több utálat?
Így is már utálnak!
Nyugtatót mindenki rág.
Miért kell hogy szeressem
éltessem, keressem
Így is veszett a világ
Veszett a világ
Veszett a világ
Elveszett
Ez is a te hibád!



Most jön a bukfenc:


Csúszik a padló
Mégis ott mászkálunk rajta
Az ember egy ilyen fajta
A veszélyt mindig leszarta.

Érdekes a látvány fel sem kavarja
Nem számít hogy nem is akarja
Csak a himnuszt szavalja
És nem zavarja

Az a 20. érzék
Hatalmas érték
Anyádék még
Extraként kérték.
Meg is kaptad
Szépen becsomagolva
Csak a boríték
Nem lett odatolva.
A hős gyengéden átkarolna
Naplementében ellovagolva
Széttört az álom
ott állsz a sorba
És mintha egy rendőr szólna.

Légy se rezzen
A dob pereg
Oda nézni sem merek

Mert
Most jön a bukfenc
Most jön a bukfenc
A világszám
Most jön a bukfenc
Hát tapsikoljál és kiáltsál
A néző még kér
Folyjon a vér
Ha jól érzi magát
Mindent megér
Nincs semmi trükk
ez az igazság
Most jön a bukfenc
Kezdődjék hát
A mulatság

Véget ért és még mindig kívánod,
pucérra borotválod
Ahogy a pornófilmben látod.

Miért van az hogy te mindig beleártod,
Hiteled hazugságra váltod
Kezed az ő vérébe mártod
S jutalmad várod

Jó voltál
a mennyország követ
Miért kapcsolod
A biztonsági övet?
Ha zuhannál még jól jöhet
Amíg bűntudatod meg nem ölet
Te voltál így együttvéve
A rendszer utolsó ellensége
Elkap a gépszíj végül
Ennyi volt és vége


Lacika:

Egyszer volt egy srác, úgy hívták Lacika
Neki a mókus mókuci volt, a ló meg pacika
Barátkozott volna, de nekem kicsit furcsa volt,
Hogy a hajában, rózsaszínű masnit hord, masnit hord, masnit hord...

Lacika szép, Lacika bájos, csak az a baj, hogy kicsit lányos,
És egyszer nagyon el tudta venni a kedvemet, amikor elkezdte markolászni a seggemet
Remélem megbocsátott már, hogy kirúgtam az összes fogát.

Mondtam is az anyjának, hogy Laci néni kérem,
Ez a Laci gyerek fiúk seggét nézi lenn a téren.
Erre Ő csak legyintett én megijedtem tőle,
Mert szeme fölött s orra alatt túl nagy volt a szőre, túl nagy volt a szőre,túl nagy volt a szőre...

Lacika szép, Lacika bájos, csak az a baj, hogy kicsit lányos,
És egyszer nagyon el tudta venni a kedvemet, amikor elkezdte markolászni a seggemet
Remélem megbocsátott már, hogy kirúgtam az összes fogát.

Gyanús nekem Lacika és nem tetszik az anyja
Kiváncsi vagyok ezután, hogy néz ki az apja,
Ahogy ezen gonolkoztam az ösztönöm jelzett
Kurva gyorsan húzzak el, túl meleg itt a helyzet, meleg itt a helyzet, meleg itt a helyzet...

Lacika szép-nagyon szép
Lacika bájos, csak az a baj-na mi a baj?
Hogy kicsit lányos, és egyszer nagyon el tudta venni a kedvemet, amikor el kezdte markolászni a seggemet
Remélem megbocsátott már, hogy kirúgtam az összes fogát!

Lacika szép, Lacika bájos, csak az a baj, hogy kicsit lányos,
És egyszer nagyon el tudta venni a kedvemet, amikor elkezdte markolászni a seggemet
Remélem megbocsátott már, hogy kirúgtam az összes fogát.

Újiszten!

Lacika szép, Lacika bájos, csak az a baj, hogy kicsit lányos,
És egyszer nagyon el tudta venni a kedvemet, amikor elkezdte markolászni a seggemet
Remélem megbocsátott már, meg bo-csá-tott máááár!

Pusszantalak édes!