Hát… én őszintén megmondom, kicsit félve mentem el a Harry Potter és a Főnix Rendjére. Több ismerősöm is látta már korábban, és a legtöbben csalódtak a filmben. Tény, hogy sok dolgot kihagytak, de hát egy körülbelül hatszáz oldalas könyvet nem lehet úgy besűríteni alig két és fél órába, hogy minden benne legyen. Viszont volt benne két dolog, ami kissé lelombozott: az egyik, hogy például a képet a Főnix Rendjéről a könyv szerint Rémszem Mordon, míg a film szerint Sirius adja oda Harrynak, vagy, hogy nem Cho egyik barátnője, hanem maga Cho árulja be a DS-t. Tehát, néhányszor megkavarták a történetet. Tudom, hogy ezek nem olyan hú-de-fontos dolgok, de én akkor is meglepődtem rajtuk.
A másik negatív dolog pedig az volt, hogy túl rövidre sikerült az a jelenet, amikor Jamesék szivatják Pipogyuszt. Én többek között azt vártam a legjobban, és örültem volna, ha kicsit részletesebb lett volna, ráadásul felmerült bennem a kérdés: HOL A FENÉBEN VAN LILY? Merthogy én egyetlenegy pillanatra, még csak egy kis bevillanás erejéig sem láttam.
És sajnos James meg Sirius nemhogy rohadt jó pasik, de egyenesen csúúúnyák fiatalon. Azért azt senki ne akarja már velem elhitetni, hogy még Harry is jobban néz ki Jamesnél. L
Umbridge karakterétől egyenesen viszolyogtam. Az a bájvigyor a képén, meg a hülye macskák a szobájában lévő képeken. Félreértés ne essen, szeretem a cicákat, na de ez már túlzás volt.
A kedvenc vele kapcsolatos jelenetem az volt, amikor Fred és George rászabadították a tüzijátékot. Na hát az valami oltári volt. A srácok nagyon jól megcsinálták. Az ikreket egyébként is bírom.
Luna Lovegoodot első pillanattól kezdve valami horrorfilmben tudtam volna elképzelni. Haláli volt a kiscsaj. Sokan mondják, hogy ők csúnyábbnak képzelték, bevallom én is, de viszont a karaktere a filmen sokkal jobban megfogott.
Bellatrix Black…hopsz, Lestrange. Bocsi, megszokásJ Nah szóval Bella nagyon tetszett. Az az őrült nevetés neki, meg a hülye haja, meg úgy összességében az egész lénye… hát húh. Úgy hallottam, a hetedik részben jelentős szerepe lesz, én ennek nagyonis örülnék. Kellenek a történetbe ilyen karakterek.
Tonks… Tonks. Imádom. J Őt se gondoltam ilyen szépnek, de ez nekem egy kellemes meglepetés volt. Az viszont már inkább kellemetlen, hogy alig szerepelt a filmben, volt két- három jelenete. Pedig az össze-vissza botladozásai megnevettethették volna a nézőket. Szerintem. Bár én a barátnőmmel az egész filmet végigröhögtem, úgy éreztem, legszívesebben kiküldenének onnan minket, de nem nagyon zavartattuk magunkat. Az egyáltalán nem poénos részeknél is szakadtunk a röhögéstől, de hát néha vannak ilyen napjaink. Gondolom, mindenki szokott így lenni. J
A csúcspont az volt, amikor Caramel meglátta Voldemortot, és mondta, hogy tényleg visszatért. Barátnőmmel egyszerre benyögtük a néma csendben, hogy: Nah végre, hogy felfogtad! Az egész mozi rajtunk nevetett, szóval vittük a hangulatot.
Viszont volt egy pont, ahol majdnem elbőgtem magam, sőt már könnyezett is a szemem. Sirius halálánál. Én tudtam is előre, hogy sírás lesz a vége. De nem is maga a halála miatt könnyeztem, hanem, amit előtte mondott Harrynek: Szép volt, James. Nem tudom, ez engem úgy szíven ütött, hogy csak néztem a kivetítőre megdermedve. Erre azért nem számítottam.
Összességében a film nagyon megragadott, el is határoztam, hogy amint rendelkezésemre áll DVD- formájában, rögtön nekiesek, hogy megnézhessem újra, meg újra.
Rendkívüli fejlődésen mentek keresztül a HP- filmek. A patrónusok gyönyörűek voltak, a végén pedig a párbajozós résznél… hát húh… szóval az is fantasztikus volt.
Az a mondat nekem nagyon tetszett, amit Harry mondott, amikor megszállta Voldemort, kábé így hangzott: csak sajnálni tudlak, mert nem tudod, mi a szeretet és a barátság. Nagyon király volt.
Tehát, akárki akármit is mond, az én véleményem az, hogy ez egy rohadt jó film volt.
Vége! xD!