-         Hermione, merre vagy? – hallatszott az előszobából Ron kiabálása. – Hoztam festéket!

-         Itt vagyok fent! – felelte lelkesen a nő. Ron sietve összekapkodta a begyűjtött bödönöket, majd amilyen gyorsan csak tudott, felsietett az emeletre.

Hermione egy szinte teljesen üres, frissen fehérre meszelt szoba közepén állt, és gömbölyödő pocakját simogatta. Mikor Ron belépett az ajtón, elmosolyodott, és elgondolkozva megkérdezte:

-         Szerinted tényleg a zöld szín a legmegfelelőbb, Renátának?

-         Hermione, már ezerszer megmondtam, hogy a lányunkat, NEM fogják Renátának hívni!

-         Miért a Rebecca talán jobb? – kérdezte epésen Hermione.

-         Igen! – vágta rá Ron.

-         Nem akarok olyan nevet adni a gyerekünknek, ami nekem nem tetszik! – fakadt ki Hermione.

-         Látod, ebben egyetértünk… - dörmögte Ron az orra alatt. Még mielőtt a nő erre reagálhatott volna bármit is, egy bagoly kocogtatta meg az ablaküveget. Hermione lenyelte a nyelve hegyén lévő csípős választ, és a párkányhoz lépett, hogy beengedje a madarat. Leoldozta lábáról a levelet, és gyorsan átfutotta szemével a sorokat.

-         Édesanyád írt… Azt mondja, hogy jövő héten jönnek látogatóba, és hogy Rose nénikéd gyengélkedik. – Mikor Hermione ezt felolvasta, mindketten egyszerre pillantottak egymásra.

-         Rose… - ízlelgette a nevet Ron.

-         És r-rel kezdődik – tette hozzá halkan Hermione. Nem volt szükség köztük további fölösleges szavakra. Ahogy tekintetük összekapcsolódott, megszületett köztük a döntés, mindketten egyre gondoltak. Tökéletes. Hermione végül elmosolyodott, odalépett Ronhoz, átkarolta, majd a mellkasához bújva, suttogva megkérdezte:

-         Szerinted tényleg a zöld szín a legmegfelelőbb, Rosie-nak?