Egy alak körvonalai rajzolódtak ki lassan előttem. Hosszú sötét haja természetellenesen csillogott, bőre fehérsége megvillant a homályban, csókra csábító ajkai fénylettek, igéző szemei magával ragadtak. Jóképűen férfias arca egyszerre volt sármos és kisfiúsan bájos. A megtestesült álom, minden nő vágya állt előttem. Fogalmam sem volt kicsoda, de olyan aura lengte körül, ami egyben vonzó és hátborzongató érzést váltott ki belőlem.
Lassan közelebb lépett, és mosolyra húzta száját. Hegyes szemfogak villanását véltem felfedezni. Egy vámpír. Ugrott be hirtelen. Így már minden világos. Vonzott a tekintete, nem tudtam róla levenni a szemem. Csábító volt, és egyben kísérteties. Tudtam, mit akar. A vámpírok elcsábítják áldozatukat, majd kiszívják belőle az életet jelentő vért. Erre a gondolatra megborzongtam.
- Tűnj el – suttogtam.
A teremtmény csak egyre közeledett felém, és én nem bírtam mozdulni. Megbabonázott. Az erotikus kisugárzása kisöpört mindent a fejemből. Lassan elért, és gyengéden végig simított a nyakamon. Nem tiltakoztam. Annyira vágytam az érintésére, mint a szomjazó egyetlen korty vízre. Kiéhezve vártam következő mozdulatát. Közelebb hajolt, mire megéreztem lihegő leheletét a számban. Mintha egy porcelánbaba lennék, úgy érintett meg, és csúsztatta a kezét a derekamra. Aztán lehajolt és megcsókolt.
Soha életemben nem kerített még hatalmába hasonló érzés, mint akkor. Először csak kóstolgatta ajkaim, finoman bele-beleharapott, leheletnyi csókokkal borította, majd utat tört a számba. Selymes nyelve lágyan simogatta az enyémet, annyira gyengéden, hogy már kínt okozott vele, miközben éreztem hegyes fogait, melyektől kirázott a hideg. Játszott velem, élvezte, hogy uralhat. Kéjes csókja elfojtott vágyat ébresztett fel a lelkemben, de olyat, aminek a létezéséről sem tudtam. Elaléltam karjaiba, és felnyögtem a gyönyörtől.
Ő lassan megszakította nyelveink táncát, és gyengéden kisöpörte nyakamból a hajam. Közben egyre mélyebben és nagyobbakat lélegeztem. Apró csókokat lehelt a szabadon hagyott bőrfelületre, már éreztem kéjes leheletét, amint szaporán veszi a levegőt, és fogait, amint lágyan ízlelget. Mélyen magába szippantotta illatom, és harapásra nyitotta ajkait.
Egy hatalmas erejű fénysugár térített ekkor magamhoz. Csábítóm is felkapta a fejét, és amint felfogta, mi történt kereket oldott. Hunyorogva pislogtam, nem tudtam kivenni, kinek köszönhetem, hogy nem harapott meg. Bár még mindig kótyagos voltam az élménytől. Tekintetem el is homályosult, mikor visszagondoltam az ez előtti percekre. Csupán csak egy csók volt, mégse éltem át ennél erotikusabbat még soha.
A fényforrás kellemes derengéssé vált, így felnéztem megmentőmre. Remus állt előttem, előre szegezett pálcával. Először fel sem fogtam, kit látok, még mindig az élmény hatása alatt voltam. Mintha hangja is valahonnan nagyon messziről csengett volna.
- Jól vagy? – kérdezte. – Nem bántott?
Én lassan felé fordítottam a tekintetemet. Szólni próbáltam, hogy nincs semmi bajom, ám egy hang se jött ki a torkomon. Újra belekezdtem, de ismét sikertelen lett kísérletem a válaszra. Mi történt velem?
- Jaj, ne! –hallottam Remus aggódó hangját. – A bűvkörébe vont. Hipnotizált. Ezen én nem tudok segíteni – csóválta a fejét. – Gyere! – Majd gyengéden megfogta a karom, és kisétált velem a fényárban úszó főutcára.
- Lotte! – hallottam szinte a közvetlen közelemből egy riadt sikkantást. – Jól vagy? – Michelle-re ismertem benne. Ismét próbálkoztam a válasszal, de ugyanúgy, mint az előbb nem sikerült. Mich most Remushoz fordult.
- Jézusom! Mi történt vele?
- Épp időben érkeztem ahhoz, hogy megakadályozzam, hogy megharapja egy vámpír. Viszont beleesett a bűvkörébe, és még a vérszívót se tudtam elkapni – válaszolta letörten. – A többiek?
- Még nem értek vissza, mindenki másfelé indult el megkeresni Lotte-t.
- Akkor üzenek nekik, hogy megtaláltam – bólintott Remus.
Csodálkozva érzékeltem, hogy pálcájából egy ezüstös derengés lövell ki, és indul el az egyik mellékutca irányába. Pár perccel később megjelent Sirius, és kifújta a bent tartott levegőt. Valószínűleg gyorsan futhatott, mert eléggé zihált.
- Na mi a helyzet? – kérdezte. Michelle-t a sírás kerülgette, így Remus válaszolt helyette.
- Egy vámpír a bűvkörébe vonta.
- Hogy mi? – képedt el Sirius.
- Jól hallottad.
- A kurva életbe! – káromkodott. – Most mi lesz?
- Azt hiszem a legjobb, ha elvisszük Dumbledore-hoz – válaszolt Remus.
- Dumbledore? – kérdezte Michelle ámulva. – Az a Dumbledore? – Mind a ketten bólintott.
- De… de…
Michelle nem tudta folytatni. Ekkor megjelent James és egy másodperccel később Matt, aki annyira sápadt volt, hogy már szinte világított a bőre. Odarohant hozzám, és szorosan átölelt.
- Lotte, kérlek ne haragudj! De… - Ekkor eltolt magától, és a szemembe nézett. - Nem mondasz semmit? – Én próbáltam, ismét. Sikertelenül.
- Mi történt vele? – kérdezte kétségbeesetten.
- Egy vámpír a bűvkörébe vonta – válaszolta Remus. James elképedt, míg Matt újra megölelt.
- Én tehetek róla. A rohadt életbe! – Láttam rajta, hogy legszívesebben beleverné a fejét a falba. Persze próbáltam nyugtatni, de még mindig képtelen voltam megszólalni. A külvilágot is csak mintha elmosódott foltokba érzékeltem volna.
- Ezzel nem segítesz rajta! – szólt rá Sirius. – Azzal viszont igen, ha elvisszük Dumbledore-hoz, méghozzá gyorsan!
Matt se szó, se beszéd odalépett hozzám megragadta a karom, és hoppanált velem. Jött a fojtogató érzés, ami most csak még rosszabb volt. Mikor elmúlt, úgy kaptam levegő után, mint egy fuldokló. Fogalmam sem volt hova hozott. Csak tompán érzékeltem mindent, és nem bírtam felfogni az ismeretlen képeket. Egyre jobban kerülgetett a hányinger, a fejem is elkezdett lüktetni, és a látásom is mintha homályosult volna. Már csak annyira emlékszem, hogy mielőtt elájultam, egy alak tartott felénk, sebes léptekkel.