- Ezt nézzétek! – szólt Tom a bejárat felé mutatva. A srácok most is a kapu előtt gyülekeznek, mint mindennap.
- Hűha, Sophie, nagyon csini vagy ma reggel! – kiált Tom a lány felé.
Sophie persze ügyet sem vet a beszólásokra, és már bent is van az iskolában.
- Jó, hogy egy rózsacsokrot nem dobsz a lába elé – gúnyolódik barátja kifakadásán Eric.
- Miért, mi bajod van?
- Nem tűnik fel, hogy észre sem vesz téged? – kérdezi Eric. – Kábé annyira érdeklik a te bókjaid, mint engem a virágkötészet.
Hangos röhögés kíséri Eric véleménynyilvánítását. Tom régóta rajong Sophiért, de a lány persze nem foglalkozik vele. Az ő szemében Tom is csak egy a sok közül, már ami a népes rajongótáborát illeti.
- Azért még ti is elismerhetitek, hogy elég jól néz ki – vitatkozik tovább Tom.
- Az igaz – száll be a beszélgetésbe David. – Na de az agya is kábé akkora, mint a miniszoknyája. Beképzelt liba, felejtsd el!
Hiába a februári hideg, Sophie mégis miniszoknyát vett fel ma reggel, a suliban pedig élvezi, hogy mindenki megbámulja őt. Az elismerő pillantások persze nem kizárólag a ruhájának szólnak: Sophie igazi babaszépség. Szőke, hátközépig érő haját általában kiengedve hordja, az alakjával sincs semmi gond, bármit felvehet, minden jól áll neki. Bájos és magabiztos. Ezzel a párosítással pedig tényleg mindenkit levesz a lábáról. Ezért természetesen ő az iskola szépe, akinek a kegyeiért harcolnak a fiúk, és akivel barátkozni szeretnének a lányok. Sokan irigylik, ám Sophie baráti körébe szinte lehetetlen bekerülni, mert ő csak a hozzá hasonló trendi csajokat kedveli.
Ezen a reggelen Sophie szupermodelleket megszégyenítően vonul végig a folyosón, amikor Katie, az egyik osztálytársa elképedve szól oda neki:
- Nahát, Sophie! Nem fagytál meg?
- Na most már elég! – gondolja magában Sophie. – A kapu előtt még visszafogtam magam, de most már nem bírom! – És megered a nyelve…
- Tudod, engem mindig elhoz kocsival az anyukám – válaszol pökhendin Katienek. – Amúgy pedig semmi közöd hozzá!
Katie csak áll, teljesen lebénulva a durva beszólástól. Annyira meglepődik, hogy semmivel nem tud visszavágni, pedig érzi, hogy meg kellene védenie magát. De hát ő nem akarta Sophiet bántani… Viszont tényleg meglepődött, amikor meglátta a lányt ebben a falatnyi miniben, és nem bírta megállni, hogy azonnal rá ne kérdezzen. Nem kellett volna…
- Lehet, hogy most egy életre elvágtam magam? – gondolkodik magában Katie. – Ugye nem? Csak nem gondolja ennyire komolyan? Nem vehette sértésnek ezt a vicces megjegyzést! Nem lehet ekkora liba!
Katie fájdalmas arccal indul az osztályterem felé. – Ez a nap is remekül kezdődik – gondolja. – Miért tudja egy pillanat alatt elrontani a kedvem? És miért ilyen ellenséges velem?
Katiet mindenki kedves, szeretetre méltó lánynak ismeri. Nem szokott veszekedni senkivel, és az iménti jelenet egyáltalán nem illik bele a róla alkotott képbe. Ő maga sem érti, mi történt. A folyosón többen is utánuk fordultak, amikor hallották a vitát. Sophieval valahogy még nem sikerült összehangolódnia, és ez nagyon bántotta. Szeretne Sophieval barátkozni, mert meggyőződése, hogy ez a lány csak a felszínen cicababa, egyébként aranyos és értelmes csaj. Katie kíváncsi rá, őszintén szeretné megismerni. De hiába nyit felé akár kedves gesztusokkal, akár viccelődéssel, Sophie mindig rideg és elutasító vele.
Katie egészen más lány, mint Sophie: szívesen olvas, szeret kirándulni vagy nagyokat sétálni a városban. Általában jókedvű és kiegyensúlyozott, akit mindenki kedvel, mert jól tanul, segítőkész és kedves. Mindemellett Katie szép is, de mégsem tipikus csinibaba, mert öltözködésében ott rejlik az egyénisége is, arca pedig inkább értelmet és intelligenciát sugároz, mint egyszerű szépséget. Ritkán sminkeli magát, mert a természetesség híve, és mert rendszeresen sportol – ez utóbbinak köszönheti remek alakját. Sophie barátnői csak úgy emlegetik őt, mint mindenki mást: szürke kisegér. Pedig Katie okos lány és a kreativitása bámulatra méltó. Vállalta például, hogy többedmagával feldíszíti a sulit a Valentin-napi bálra.
Katinek – sok vele egykorú lánytól eltérően – rengeteg haverja is van. Bátyja, Gary öt évvel idősebb nála, ezért Katie a fiúk társaságában sem jön zavarba. Testvérével nagyon jó a kapcsolata, és rendszeresen találkozik Gary haverjaival is, akik – bár eleinte tartották a három lépés távolságot – befogadták a lányt a bandába. Mindenki vagány, nagyszájú és kifejezetten aranyos lánynak tartja, akivel értelmes témákról is lehet beszélgetni.
Katie jó értelemben vett „izgága” lány, a kézügyessége pedig kiváló: gyönyörűen fest és rajzol. Jó tanuló, imád olvasni, csak úgy falja a könyveket. Kedvence – mint oly sok osztálytársának – a Harry Potter, de ő az a típus, aki még a kötelezőket is szívesen elolvassa. A tanárok szeretik, mert mindig ügyesen szól hozzá órák anyagához. Imádja az irodalmat és a törit, de ki nem állhatja a földrajzot és az éneket. (Valószínűleg a földrajz iránti ellenszenve a tanárnak és nem a tantárgynak szól. ) Sokat sportol, kézilabdázni jár és rendszeresen fut. Imád nagyokat sétálni Camilla nevű kutyájával, a gyönyörű ír szetterrel…
Sophie dühös amiatt, hogy Katie a többiek előtt szólt be neki, ezért bosszút forral: hogyan adhatná ezt vissza neki? Az lakalom nem várat sokáig magára. A következőóra földrajz, mely köztudottan Katie mumusa. A tanár kérdez valamit Katietől, de a lány leblokkol és fogalmas sincs a jó válaszról.
- De égő, ezt még egy óvodás is tudná! – szólal meg Sophie félhangosan, de arra azért ügyel, hogy mindenki értse, amit mond. Az osztály persze röhögésben tör ki, a tanárnő pedig megunja a várakozást, ás máshoz fordul a kérdéssel. Katie megszégyenülten ül a padban, fülig pirul, és rettenetesen érzi magát.
Amikor vége az órának, Katie még mindig ideges, és elhatározza, tisztázza a félreértést Sophieval, mert nem akarja megvárni, hogy rászálljon. Nem élné túl, ha mostantól mindig őt találná meg a suli szószólója.
A szünetben odalép hozzá:
- Miért tetted ezt? – kérdezi remegő hangon.
- Mire gondolsz? – csattan fel Sophie, de közben rá se néz. Úgy tesz, mintha iszonyú fontos SMS-e érkezett volna éppen.
- Jobban érzed magad attól, hogy beégettél az osztály előtt?
- Ééén? – játssza meg magát Sophie. – Nem gondolod, hogy magadat égetted le?
Sophienak alaposan felvágták a nyelvét, ezt mindenki tudja róla, ezért nehéz vitatkozni vele. Ő ugyanis veszekedés közben is higgadtan és szinte könyörtelenül támad.
- Nme hiszem, hogy megbántottalak – mondja szomorúan Katie. – Vagy ha igen, légyszi monddd el, hogy mivel, és ne mások előtt cikizz!
- Nem érdekel a hisztid. Vedd már észre, hogy tök égő vagy! – Sophie már maga sem tudja, miért haragszik Katiere, de érzi, hogy nem veszíthet. A legjobb védekezés pedig köztudottan a támadás, és most nyeregben érzi magát.
- Nehéz őszintének lenni, igaz? Könnyebb kiröhögni a másikat – Katie egyre jobban belehergeli magát a vitába. Soha nem bírta elviselni, ha igazságtalanul bántak vele, azonnal tisztázni akart minden ilyen helyzetet. Most a legjobban az bántja, hogy nem tudja: arra a bizonyos beszólásra ő adott okot, vagy Sophie kiszámíthatatlansága miatt került sor rá. Úgy érzi, menten elbőgi magát, de még nincs vége a megszégyenítő veszekedésnek.
- Megmondom én őszintén: ciki, hogy a legkönnyebb kérdésre sem tudsz válaszolni. Főleg azért, mert közben azt hirdeted magadról, hogy mennyire okos vagy. Most legalább kiderült: nem vagy se szép, se okos! – veti oda Sophie.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire gonosz vagy! – nyögi ki nagy nehézségek közepette Katie. De persze nem lehet övé az utolsó szó.
- Engem nem érdekel, mi a véleményed! – hagyja őt faképnél Sophie.
A kellemetlen vitának az egész osztály fültanúja volt, de egyedül Jason megy oda Katiehez, hogy megvigasztalja.
- Ekkora égést! – gondolja Katie. – Mindig megfogadom, hogy nem szállok vitába ezzela  csajjal, de nem bírom ki. Miért utál ennyire?  És miért élvezi, hogy szívathat a többiek előtt? Hogy lehet valaki ennyire kegyetlen? – Katie ezekkel a gondolatokkal próbál félrevonulni. Most legszívesebben elbújna a világ szeme elől, sőt annyira rosszul érzi magát a bőrében, hogy elpityergi magát. Igyekszik visszatartani a könnyeit, de képtelen rá. Mélyről feltörő, fájdalmas zokogás rázza. Csak sír és sír vigasztalhatatlanul, végül kiszalad az osztályteremből.